Idegrendszer

Tanácsadó orvosként egyre gyakrabban az a benyomásom, hogy a „tavaszi fáradtság” manapság már bármely évszakban előfordul. Nem is ritkán! Ennek egyetlen pontos okát nehéz megtalálni. Tény viszont, hogy a modern életvitel, főleg a nagyvárosi modern életvitel, egyre távolabb sodor attól a természetes életformától, amire az emberi szervezet életműködéseit a Természet megalkotta.

Vajon hatásosak lehetnek az illatok stressz ellen? Jelen cikk szerzőjétől még senki sem kért aktívan aromaterápiás tanácsot. Talán azért nem gondolunk rá, mert a gyógyászati filozófiák és gyakorlatok közül a legfiatalabb. Bár különböző illatos gyanták, növények füstjének belégzésével már a sámánok is „űztek ki ártó szellemeket” a modern aromaterápia fogalmának születését 1937-től számítjuk Franciaországban (Rene-Maurice Gattefosse: Aromatherapie). Ezután Angliában (Marguerite Maury, 1950), majd fokozatosan az 1980-as évekre terjedt el Nyugat-Európában, Ausztráliában, Kanadában. Kelet-Európa szocialista országaiban a rendszerváltást megelőzően babonának, kuruzslásnak minősítve tiltották.
 

Ez a kérdés egy tanácsadáson hangzott el. Nagy leckét adott fel, mivel a válasz nem egyértelmű, és nem fehér – fekete! Talán érdemes érdeklődők szélesebb körével megosztani a választ.

A Homo sapiens (Ember) társadalmi – kulturális környezete sokkal gyorsabban változik, mint ahogy azzal élettani evolúciója lépést tarthatna. Ezt szoktuk a hétköznapokban túlhajszolt, modern életmódnak emlegetni! A nyugtató gyógyszerek patikai forgalma ékes bizonyítéka annak, hogy egyre gyakrabban és egyre könnyebben folyamodunk szintetikus nyugalomhoz. Pedig több olyan gyógynövényt ismerünk, amelyek nyugtató hatása igazolt és jól dokumentált.

Talán ez a leggyakoribb tanács, ami nem csak baráti társaságokban, de az orvosi rendelőkben is elhangzik. Amennyire könnyű ezt javasolni, annyira nehéz betartani! Hiszen, amikor a stressz bekövetkezik, pont az önuralom, a józan gondolkodás és az érzelmeink feletti kontroll esik elsőként áldozatul.

A közönséges süngomba (Hericium erinaceus) lombhullató keményfák – gyakran bükk, tölgy, ritkábban gyümölcsfák – sebparazitája: a fák repedéseiben, sérüléseiben jelenik meg. Pusztulása után a tuskón tovább élhet. Különleges megjelenésű gomba. Tönk nélküli gumószerű termőtestéről jégcsapszerűen, sűrűn alácsüngő fehér tüskéket növeszt.

 

A csüdfüvek a növényvilág legnépesebb nemzetsége. Kb. 3.000 fajta lágyszárú évelő növényt ölel fel^[i],[ii]. Magyarországon előforduló fajtái védettek!

Gyógyhatású felhasználás céljára ez a fajgazdagság megtévesztő lehet, hiszen mindössze kettő, az Astragalus membranaceus (szinonim az Astragalus propinquus) és Astragalus mongholicus néven emlegetett kínai csüdfüveknek (angolul mongolian milkwetch) ismert^[iii]. Noha az egész északi féltekén elterjedtek – manapság már Ausztráliába is behurcolták dísznövényként – első gyógyászati ismereteink távol keleti népek hagyományaiból származnak. 

A tajgagyökér 2-3 m magasra nővő tüskés cserje. É-K-Ázsiában őshonos. É-K Oroszország és Kína népei hagyományos népi gyógyászata gyökerét általános tonizálásra használták és használják. A hagyományos népi gyógyászat a ginzenghez (Panax ginseng) nagyban hasonló hatásait használja ki. Innen származik a népies elnevezése is.

Amerikában őshonos egy amerikai ginzengként (Panax quinquefolius) emlegetett faj. A konfuzióra okot adó változatosság miatt USA-ban a szibériai ginzeng elnevezést betiltották. Az amerikai ginzeng hatása eltér mind a ginzengétől, mind a tajgagyökérétől.

 

A kínai kúszómagnólia egy fás szárú, lombhullató kúszónövény. Kína É-keleti részein őshonos, de megtalálható Oroszország Távol-Keleti részén, sőt elszórtan az USA északi, Kanada déli területein. Árnyékos, jó vízelvezetésű talajban érzi jól magát. Látványos virágzata és szép bogyós termése kedvelt dísznövénnyé is teszi. Termése és termésének leve fogyasztható. Kínai elnevezése: ötizű bogyó (bei wuweizi).

 

A Rhodiola rosea az Északi félteke hűvösebb régióiban élő, évelő növény. Oroszországban Szibériában, az Altaj hegységben és Kína északi és délnyugati részén őshonos, de megtalálható Skandináviában, Izlandon, Kanadában, Alaszkában is. Nem igényes, meszes vagy savanyú talajon is megél.