Mandulagomba (Agaricus blazei murill)

Az elismerten gyógyhatású mandulagomba (Agaricus blazei Murill) őshazája Dél – Amerika és Észak – Amerika déli, trópusi, meleg és párás erdei. Talajlakó szaprofita gomba. Így az avarral dúsan borított, bomló szerves anyagokban gazdag talajt kedveli. Elszórtan, ritkán, magányosan vagy kis csoportokban terem. Termőhelyeinek őslakosai régóta ismerik étkezési gombaként, illetve a népi gyógyászatukban is felhasználták.

A gombák egészségvédő hatásait már elődeink is ismerték és felhasználták. Ráadásul megdöbbentően pontos megfigyeléseket tettek! Székelyföldön a sárga rókagombának (Cantharellus cibarius), sárga gévagombának (Laetiporus sulphureus) és ízletes vargányának (Boletus edulis) tulajdonítanak májvédő hatást. Láss csodát, a tudományos kutatások ezt meg is erősítik! A sárga rókagomba egy ritka vas anyagcserezavar szövődményeként jelentkező májkárosodás állapotromlását képes lassítani. E sorok írója fel nem foghatja, hogy laboratórium és eszközök nélkül hogyan tehettek szert ilyen tudásra javasasszonyok és füvesemberek? Még ilyen ritkán előforduló kórképekben is. Az elismerésen és csodálaton kívül nem tehetünk egyebet!

Korunk egyik vitathatatlan réme a rákos megbetegedések. Csoda-e, ha a bioaktív hatóanyagokat nagy mennyiségben és változatosságban tartalmazó gombák ilyen irányú vizsgálata a kutatók érdeklődésének középpontjában áll?

A tüsszögés, csöpögő orr, könnyben úszó, viszkető szemek és légutak, irritáltság és kimerültség a szénanátha állandó kísérői.Tavasztól őszig milliók és milliók szenvednek ettől a betegségtől. Komolyabb esetben ezeket a tüneteket köhögés, zihálás és nehéz légzés is kísérhetik. A szénanátha a különféle virágporok okozta szezonális allergiás megbetegedések összefoglaló neve. A tavaszi szénanáthákat többnyire fák virágpora váltja ki, a nyáriakat különféle füveké, az őszieket pedig a gyomnövényeké.