Az „elsavasodásról” nagyon röviden
Egészséges felnőtt ember testének kb. 60 – 70 %-t teszi ki a víz. A víz adja azt a közeget, amiben minden és bármely – savas és bázikus – életfolyamatok képesek lezajlani.
Tény, hogy szinte minden életfolyamat (emésztés, izommunka, sejtek energiatermelése, idegi tevékenység, de még a gondolkodás is) savas termékek képződésével jár.
Az sem tagadható, hogy a modernkori táplálkozási szokásaink – az ultrafeldolgozott, adalékanyagokkal dúsított élelmiszerek térnyerése a friss ételek rovására – ezt a tendenciát fokozza. Szerencsére, azonban a természet a létfontosságú dolgokat nem bízza a döntésünkre! Bár az étkezésünk befolyással bír, egészséges szervezet sav – bázis egyensúlyát pusztán étkezési túlkapások nem boríthatják ki.
A lúgos ivó- és ásványvizek hasznosak lehetnek az emberi pufferkapacitás és sav – bázis egyensúly fenntartásában. Viszont ezeknek is megvannak a javallatai, korlátai, adagolása és ellenjavallatai.
Lúgos víz kétféle forrásból kerülhet a poharunkba:
- Lúgos ásványi anyagokat talajból feltörő természetes ásványvizek, melyek kioldják a lúgosító ásványokat.
- Olyan ivóvizek, melyekben elektroforezissel távolítják el a savasító anyagokat, és őrzik meg a lúgosítóakat.
Elvileg egy harmadik, otthoni módszer, ha szódabikarbonátot oldunk fel az ivóvizünkben. Ennek rendszeres, hosszú távú fogyasztását azonban a magas nátriumbevitel miatt senkinek sem ajánljuk!
Lúgos víz - mítosz vagy valóság?
Ezek után nézzünk át pár divatos tévhitet, félreérthető mítoszt a lúgos vizekkel kapcsolatban.
A lúgos vizek megelőzik az elsavasodást
Részben igaz: hozzájárulhatnak a sav – bázis egyensúly és pufferkapacitás fenntartásához. Azonban önmagukban nem oldják meg a problémát.
Nem tisztázott egyelőre – jelenlegi eszközeinkkel és módszereinkkel egyelőre kilátástalannak tűnik – hogy vajon maga a lúgos víz kémhatása felelős az ismert kedvező hatásokért, vagy a lúgosságot adó ásványi anyagok jelenléte. Ez döntő szempont lehetne a termék (természetes lúgos ásványvíz vagy elektroforezissel előállított lúgos víz) kiválasztásához.
A lúgos vizek önmagukban sok betegségre gyógyhatásúak
A mítosz alapja Dr. Robert Young (1952 - ) munkássága és „A pH Csoda” című könyve. Fogyókúrázóktól a rákos betegekig gyógyított lúgos kémhatású vízzel. Könyvében nem említ kutatási eredményeket, szakmai hivatkozásokat. 1995-ben derült ki, hogy orvosi vagy természetgyógyász végzettség nélkül praktizál. 1995 és 2025 között 6 alkalommal ítélték el csalásért. Eredménytelenül kezelt rákbetegek családjai számára 105 millió USA$ kártérítésre kötelezték, amit 25 millióra csökkentettek.
A lúgos ivóvíz fogyasztásáról, esetleges kedvező élettani hatásai mellett, sem igazolt, hogy konkrét betegségekben gyógyhatása lenne.
A lúgos víz önmagában testsúlycsökkentő, étrendtől függetlenül
Ez a tévhit arra alapoz, hogy a vér lúgosítása fokozza az anyagcserét. A vér pH értéke azonban nem változik, pH = 7,38 – 7,42 között szabályozott. Ehhez képest 0,04 érték eltérés halált jelentene. Az elsavasodás (acidózis) fogalma nem a vér pH értékének változását jelenti, hanem a szervezet savasodás ellen védő bázikus anyagok (bikarbonát, foszfát, fehérjék) tartalékainak jelentős csökkenését.
A lúgos víz jobban hidratál
A tévhit alapja az, hogy szervezeten kívül a lúgos kémhatású vizekben egyes létfontosságú ásványi anyagok jobban oldódnak. Viszont szervezeten belül ezek felszívódását számtalan tényező előreláthatatlan módon befolyásolja.
A szervezet a közel semleges kémhatású vizet szereti legjobban, mert ezt akár lúgosításra, akár savasításra fel tudja használni, A HOH → H+ (sav) + OH- (bázis) reakció szerint. A legjobb szomjoltók pedig a1,09 g/cm3 töménységű, vérplazmával megegyező kémhatású italok. Ugyanis ezek további „feldolgozás”, a vesék hozzájárulása nélkül közvetlenül hasznosíthatók.
Megjegyzés: Magyarországon az ivóvíz pH = 6,5 – 9,5 kémhatása rendeletileg szabályozott. A tiszta csapvíz pH = 7,2 – 8,4 között szabályozott. Az elektroforezissel előállított lúgos víz pH = 8,5 – 9,5.
A pH = 9 alatti kémhatású vizek hatástalanok
Először is a lúgos ásvány- és ivóvizek önmagukban nem gyógyszerek. Semmilyen konkrét betegséget nem gyógyítanak meg. Hozzájárulhatnak a sav -bázis egyensúly fenntartásához. Aminek bizonyos körülülmények között lehet kedvező hatása.
Érdemes viszont tudni, hogy minél nagyobb a kémhatás eltérése a vérplazmától és szövetnedvtől (pH = 7,38 – 7,42) annál nagyobb erőfeszítést, feldolgozást igényel a szervezet részéről. A természetes lúgos ásványvizek pH értéke ritkán haladja meg a 8,5 értéket.
A lúgos víz gyógyítja a refluxbetegséget
Bár a lúgos vizek gyorsan enyhítik a gyomorsav túltengés és refluxbetegség tüneteit, és alkalmilag javasoltak is e célra, valójában csak tüneti kezelést jelentenek. Azáltal, hogy hozzájárulnak a gyomorsav semlegesítéséhez. A gyomorsav hatásának csökkentésével hosszú távon, reflex útján még több gyomorsav termelésére késztethetik a savtermelő sejteket. Emiatt a betegség okainak feltárása mindig lényeges. Lehetőség szerint törekedni kell az okok felszámolására.
A lúgos víz helye az étrendben. Kinek jó, mikor jó?
Mint említettük már, szerencsére a Természet magára vállalja sav – bázis anyagcserénk és pufferkapacitásunk szabályozásának felelősségét. Túlkapások esetén saját magunktól is megvéd. Ez nem jelenti azt, hogy időnként ne segítsünk be tudatosan neki!
Az általánosságban ismert étkezési tanácsok megfogadása többnyire elégséges. Ennél is egészségtudatosabb fogyasztóknak érdemes tudni, hogy élelmiszereink közül savas irányba tolják az egyensúlyt a magas fehérjetartalmú élelmiszerek: valamennyi húsféleség, húskészítmények, beleértve tengeri halakat és tenger gyümölcseit (kagylók, osztriga), állati belsőségek, a legtöbb tejtermék (sajtok, túrók, tej, tejszín, tejföl, joghurt, kefir), tojás. Cukor és cukortartalmú édességek (sütemények, torták, édes csokoládé, lekvárok és dzsemek, szörpök, cukortartalmú üdítők és egyéb édességek), méz. A legtöbb gabonanemű (búza, rozs, árpa, kukorica, hajdina, zab és rizs, valamint ezekből darált lisztek). A hüvelyesek többsége (bab, borsó, lencse) mellett a csonthéjasok (dió, mogyoró, mandula, kesudió, pisztácia) és számos zöldségféle (káposzta, rebarbara, torma, spárga), valamint pár gyümölcs (áfonya, szilva, cseresznye, ribizli, egres). Savasít a legtöbb kereskedelmi ételízesítő, só, ecet, édesítőszerek. Italok közül a szénsavas, cukrozott üdítők és sör. Lúgosító élelmiszerek a tejsavó, gabonafélék közül a köles, és sok zöldség (burgonya, spenót, salátafélék, brokkoli, cukkini, padlizsán, tökfélék, zellergumó és zöldje, petrezselyemgyökér és zöldje, cékla, uborka, kelbimbó, karfiol, articsóka, hagyma, fokhagyma). Gyümölcsök közül az alma, szamóca, citrom és citrusfélék, papaya, datolya, ananász, görög- és sárgadinnyék, kajszi- és őszibarackok, füge, datolya. A cukor nélküli kakaó, kávé, teák, lúgos ivóvizek és száraz borok inkább lúgosítanak. Pár élelmiszerünk megítélése nem egyértelmű: a szőlőfajták, borok, zöldborsó, görögdinnyék, melyek alapjában véve lúgosítanak, de magas cukortartalmú évjáratokban lehetnek enyhén savasítók is.
Egy ideális étrendnek kb. 20 – 25 % savas és 75 – 80% lúgosító élelmiszert kellene tartalmaznia.
A lúgos víz fogyasztása segíthet savasító élelmiszerek túlfogyasztása esetén. Viszont ne közvetlenül az ünnepi ebéddel vagy vacsorával együtt fogyasszuk! Hanem étkezések között. A gyomorsav semlegesítésével ugyanis megnehezíti a fehérjék és szénhidrátok emésztését. Ez igaz gyomorsavtúltengés, refluxbetegség esetén is. Nem kell elfeledni, hogy az emésztéshez a gyomorsav nélkülözhetetlen! Jó lenne az emésztést követően, csak a fölösleget semlegesíteni. Éjszakai panaszok esetén úgy osszuk be, hogy az utolsó könnyű étkezés után 1 – 1,5 órával, de lefekvés előtt 1 – 2 órával kortyolgassunk el egy pohárnyit - csészényit. A panaszok enyhítése pedig ne akadályozzon meg abban, hogy kivizsgálással utánajárjunk a betegség okainak. Az okok felszámolására törekedjünk. E sorok szerzőjének saját véleménye, hogy akár hidratálásra is előnyösek lehetnek a nem túl lúgos, pH = 9,0 alatti, vizek fogyasztása. Megterhelő izommunkával járó életmód (fizikai munka, különösen nagy melegben végzett fizikai munka, sport, stb.) esetén is hasznos lehet a lúgos ivóvíz. Segítheti az izmokban felhalmozódó savak semlegesítését, csökkentheti az izomláz mértékét, és meggyorsíthatja az izmok regenerálódását. Továbbá, mivel a fizikailag megterhelő életmód jellemzően fehérje és szénhidrátgazdag étrenddel társul. A vizelet lúgosítása csökkentheti a húgysav eredetű vesekövek képződését. Viszont kálcium-foszfát és fertőzés következtében kialakuló kövek kialakulásának kedvez1, kálcium-oxalát kövek szempontjából a vizelet pH nem döntő. Egy kis létszámú vizsgálat kedvező eredményt hozott postmenopauzális osteoporosisban2. Feltehetően a kálcium ürülés mérséklésével. Sajnos a mérések nem minden vizsgált csonton hoztak meggyőző eredményt. Így tovább megerősítés látszik szükségesnek. Nincs egységes álláspont a cukorbetegséggel kapcsolatban. Állatkísérletek utalnak az elektroforézissel előállított, ph ³ 9,0 erősen lúgos ivóvíz kedvező vércukorcsökkentő hatására3. Azonban az eredmény és esetszám egyelőre kevés. A mért változás bár statisztikailag szignifikáns, biológiai szempontból csekély! Továbbá, mivel ez a víz megterheli a vesét, és bármely veseműködési zavarban ellenjavallott némi tartózkodással fogalmazhatunk meg javaslatot e téren: cukorbetegség kockázatával (genetikai családi hajlam, túlsúly) élők és inzulinrezisztencia szakaszában segíthetni látszik a kockázat csökkentésében. Azonban már kialakult betegségben, a diabetikus nefropátia (cukorbeteg veseszővődmény) kockázatára gondolva, inkább kerülését javasoljuk. Veseelégtelenségben, bármely eredetű vesefunkció csökkenés esetében határozottan ellenjavallott.
Mikor és mennyit igyon lúgos vízből?
A lúgos ásvány- és ivóvizeknek van helye az egészséges étrendben és életmódban. Ha nem is annyi és akkora, mint számos forgalmazó szeretné.
Nem ajánljuk kizárólagos folyadék, vagy akár vízfogyasztás céljára. Időszakosan vagy alkalmilag napi 1 liter is elfogyasztható. Tartósabban fennálló fogyasztás esetén a napi szükséges ivóvízmennyiség 50 – 60%-ánál többet ne fogyasszunk. Különösen pH = 9,0 fölötti kémhatású termékből.
Megjegyzés: a pH egy logaritmikus skála. Így a pH = 9,0 kémhatású ivóvíz százszor több lúgos anyagot tartalmaz, mint egy pH = 7,0 semleges víz.
A cikket összeállította:
dr. Gothárd Csaba
orvos
Figyelem! Ez a cikk tájékoztatási célt szolgál. A cikkben szereplő információk nem helyettesítik az orvosi terápiát, nem alkalmasak betegségek diagnosztizálására, gyógyításra, betegségek kezelésére és NEM a DRTV Média Plus Kft. által forgalmazott termékekre vonatkoznak. A cikk, a hivatkozott forrásirodalom-, népi gyógyászati megfigyelések-, valamint mások által publikálásra került vizsgálati eredmények, leírások alapján került összeállításra. A weboldalon található információk, cikkek, leírások nem helyettesítik szakember véleményét! Minden esetben forduljon szakorvoshoz betegség esetén!
Szakmai hivatkozások
1 - Carsten A. Wagner, Nilufar Mohebbi: Urinary pH and stone formation; J Nephrol. 2010 Nov-Dec:23 Suppl 16:S165-9.
2 - Sanaz Fasihi, Siavash Fazelian, Farinaz Farahbod, Fateme Moradi, Morteza Dehghan: Effect of Alkaline Drinking Water on Bone Density of Postmenopausal Women with Osteoporosis; Menopausal Med. 2021 Aug 27;27(2):94–101.
3 - Chung-Hsiung Huang, Ying-Chiun Chao, Meng-Tsan Chiang: Influence of Alkaline Reduced Water Supplementation on Glucose and Lipid Metabolism in Non-Diabetic and Diabetic Rats; Nutrients. 2024 Nov 27;16(23):4082.3
