Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kal kapcsolatos irányelv értelmében.
Termékek Menü

Van-e jótékony hatása a méhméregnek (apitoxin)?

Van-e jótékony hatása a méhméregnek (apitoxin)? Az apiterápia történelme nagyon érdekes, és sok mindent megmagyaráz a modern ember szkeptikusan-hivő hozzáállásából. Kezdetei a régmúlt homályába vésznek. Lehet, hogy a hatezer éve meghonosodott méhészetnél is régebbi. Hiszen a vadméz gyűjtögetése során is elszenvedett az ember csípéseket. 

Az apiterápia meghonosádásának története

Hatezer évvel ezelőtt már bizonyítottan méhészkedtek Egyiptomban. A méhméreg és méhészeti termékek népi gyógyászati felhasználása ismert már az ókori Kínában, Koreában, a görög népek körében, és a mai Oroszország népeinél[1]. Hippokrátesz (i.e. 460-377) és Galenosz (i.sz. 130 – 200) már koruk tudományos igéneinyek megfelelő gyógyító munkában alakalmazták[2]. A modern apiterápia megteremtőjének az Osztrák-Magyar Monarchiában élő és tevékenykedő, Phillip Terč orvost tekintik, aki 1888-ban adott ki értekezést a méhcsípések és reuma “furcsa összefüggéséről”[3]. A “méhméreg terápia” megnevezést, a magyar Bodog Felix Beck (1871-1942) vezeti be a köztudatba 1935-ben[2]. Ő az USA-ba kivándorolva Charles Mraz (1905–1999) méhésszel társulva a reumás betegségek méhméreggel való kezelésének szentelte orvosi karrierjét. A XX. század második felében a szovjet Nyikolaj Mihajlovics Artemov (1908-2005) orvosprofesszor és a biológiai tudományok doktora egyetemi szintű tudománnyá próbálja tenni az apiterápiát[4]… csakhogy a szocialista Szovjetunió ideológiájába ez nem fért bele! Tűzzel-vassal írtották a kuruzslásnak minősített eljárást. Ezzel mind az orosz, mind a csatlós államok kutató munkáját évtizedekkel vetik vissza. Máig tartó gyanakvó szkepticizmust ültetve el az emberek gondolkodásába.

Az apiterápia a méhészeti termékekkel való gyógyítást jelenti 

A továbbiakban itt csak a méhméreg egészségvédő hatásaival foglalkozunk. A méhméreg[5] első ránézésre[a] egy sárgás-opálosan, áttetsző folyadék. Nagyon illékony oldószert tartalmaz: levegőn gyorsan párolog és eredeti térfogatának kevesebb mint felére-harmadára (30-40%) sűrűsödik be. 

A méhméreg nagy mennyiségben tartalmaz bioaktív peptideket[6] és proteineket (mellitin, adolapin, apamin, stb.), enzimeket (hialuronidáz, foszfolipidát, proteázgátlók), kisebb mennyiségben hisztamint, dopamint és noradrenalint. Legnagyobb mennyiségben a mellitin (50-52%), adolapin (kb. 5%), foszfolipidázok (kb. 10-12%) és a hialuronidáz (2-3%) szerepelnek benne. Külön érdekes játéka a természetnek, hogy egyszerre tartalmaz gyulladást okozó (apamin, foszfolipáz A2) és gyulladásgátló (adolapin[7] és proteázgátlók), fájdalomérzetet kiváltó és fájdalmat csökkentő anyagokat! Utólag egy szív arritmiát gátló anyagot is izoláltak a méhméregben[8], amit kardiopep-nek neveztek el, hatására és összetételére utalva (kardiális hatású peptid).

Miközben a kutatások számos részletet tisztáztak az egyes hatóanyagok hatását illetően, mégis azzal szembesülünk, hogy a méhméreg hatása több és összetettebb, mint a hatóanyagok hatásainak összege.

Nézze meg Dr.Gothárd Csaba videóját a méhméreg terápiáról: Méhméreg (apitoxin) terápia

A méhméreg jótékony hatásai

A méhméreg legrégebben ismert hatása az izületi gyulladások és fájdalmak[9] enyhítése. El kell ismerni, hogy ez a hatás erőteljesebb, ha a mérget szúrással a bőrbe, vagy a bőr alá juttatjuk[10],[11] (pl. méhcsípés, injekció, akupunktúra). Az akupunktúra és méhméreg kombinálása egy vizsgálatban a térdizületi osteoarthrosisban szenvedő betegek 88%-a hozott jelentős javulást[12]. Emellett azonban, kielégítő hatást sikerült dokumentálni a fájdalmas hely fölé, helyileg bőrre alkalmazott méhméreg tapaszokkal is[13]. Az előbbi alkalmazás hatékonysága vitathatatlan, ugyanakkor hátránya, hogy csak megfelelő szakember által, megfelelően felszerelt egészségügyi intézményben alkalmazható… és nem minden kellemetlenségtől mentes! 

MÉHMÉREG TARTALMÚ TERMÉKEINK 

"Kérem, nézzenek el itt most a nekem egy nem tudományos igényű, de személyes tapasztalatot: ha az apitoxin krémet a fájdalmas terület fölött alaposan bemasszírozzuk, majd 1-2 órára háztartási fóliából melegítő kötést teszünk rá, kellő fájdalomcsillapító hatást érhetünk el."

Kozmetikai, sőt bőrgyógyászati alkalmazása egyre inkább előtérbe kerül. A mellittinről antibakteriális fertőtlenítő hatás derült ki[14]. Hatásos lehet olyan kórokozók „elriasztásában”, amelyek gyakran szerepelnek a bőr és lágyrészek fertőzéseiben, így: Streptococcus fajok (S. salivarius, S. sobrinus, S. mutans, S. mitis, S. sanguinis), Enterococcus faecalis. Staphylococcus aureus és Methicillin-Rezisztens S. aureus[15], Propionibacterium acnes[16] (pattanások[17] és bőr alatti gennyedések[18] gyakori okozója[19]). Állatkísérletekben továbbá a Borrelia burgdorferi[20] (a Lyme-kór kullancsok terjesztette kórokozója), illetve gyakori uro-genitális fertőzésket okozó Mycoplasma hominis[21] és Chlamydia trachomatis elleni hatást is kimutattak. E területeken való alkalmazásának menete kidolgozás alatt van. A mellittin hatását kiegészíti a hialuronidáz értágító, szöveti vérellátást növelő és szöveti hidratáló hatása[22]. 

Egy vizsgálatban 30 önkéntes hölgy mindegyike elégedett volt egy 8 hetes ránctalanító kúra eredményességével. Rendszeres alkalmazásával hátráltathatóak az öregkori májfoltok megjelenése a bőrön[23], mivel gátolja a pigmentképző hormonok hatását helyileg. E célból érdemes nagyon picit a megjelenő májfoltra kenni. A meglévő májfoltok eltüntetésére való hatása bizonytalan, de jelentősen lassíthatja az újak növekedését. Gyorsítja a sebgyógyulást a keratocyták (új bőr vázát előállító sejtek) vándorlásának meggyorsításával a sérülés helyére[24]. A méhméregben kis mennyiségben jelen levő idegméreg (tertiapin) az adolapin mellett a kozmetikusnak jó szolgálatot tesz: ellazítja a bőr alatti izmokat[25], ami szintén segít elsimítani a ráncokat, sima, üde és fiatalos bőrt varázsolni. E komplex hatások eredményeképpen kozmetikai alkalmazásán túl, a bőrgyógyászatban is ígéretes jövő előtt áll. Atópiás dermatitisz kezelésében is bizonyított[26]!

MÉHMÉREG TARTALMÚ TERMÉKEINK 

Mint minden újdonságnak a méhméregnek is nagy a varázsa – több további területen áll az érdeklődés fókuszában. Sejthártyákra ható sejtmérgeinek rákos sejtek elleni alkalmazhatóságát[27] is vizsgálják. Idegmérgeitől egyes idegsejtsorvadással járó állapotok (sclerosis multiplex, Parkinson kór, stb.) enyhítését remélik[28]. Ahogyan az érelmeszesedés megelőzésében játszott esetleges szerepében is kutatják[8]. Ezen területeken azonban még sem a pontos hatáemechanizmus ismeretével, sem a megfelelő beviteli formával nem rendelkezünk.

A méhméreg a méh-allergia elleni deszenzibilizáló kezelés eszköze is lehet Ez azonban szigorúan allergólogus szakorvos által, kórházi körülmények és felügyelet mellett végezhető.

Biztonságos-e a méhméreg (apitoxin) alkalmazása?

A javallatok, előírások betartása mellett az apitoxin készítmények helyi alkalmazása biztonságos. Állatkísérletekben irreálisan magas dózisok alkalmazása sem váltott ki mellékhatást[29].

Azonban a méhméregre való allergia nem is annyira ritka. Ebben az esetben ilyen készítmények alkalmazását – és az alkalmazás bármilyen formáját – kerülni kell! Amennyiben nincs tudomásunk ilyen allergiáról, de azt sem tudjuk biztosan, hogy nincs, az első alkalmazást fokozott óvatossággal, nagyon kis mennyiségű apitoxinnal végezzük.

A szúrással kapott terápiát (injekció, közvetlen méhcsípés, akupunktúra) kizárólag hozzáértő szakembernek engedjük. Minden esetben pontosan tájékoztassuk a méh-allergia lehetősége felől.

[a] - Ma már megoldott a méhméreg kíméletes és biztonságos „lefejése” a méh károsodása nélkül. A dolgozó méhek egy nap alatt termelik újra méregadagjukat.

A cikket összeállította:
Dr. Gothárd Csaba
orvos

Tudományos hivatkozások:

[1] - Barry R. and Cassileth (2011): Chapter 36: Apitherapy / The Complete Guide to Complementary Therapies in Cancer Care: Essential Information for Patients, Survivors and Health Professionals. World Scientific. pp. 221–224. ISBN 978-981-4335-66-9.

[2] - Kim, Christpher M.H.: (2013). Chapter 4: Apitherapy — Bee Venom Therapy". In Grassberger, Martin; Sherman, Ronald A.; Gileva, Olga S.; Kim, Christopher M.H.; Mumcuoglu, Kosta (eds.). Biotherapy – History, principles and practice: A practical guide to the diagnosis and treatment of disease using living organisms. Springer. pp. 77–78.

[3] - Terč, Philipp:. Ueber eine merkwürdige Beziehung des Bienenstichs zum Rheumatismus [About a Peculiar Connection Between the Bee stings and Rheumatism]; 1988,  Wiener Medizinische Press. 29 (35): 1261–1263

[4] - History of Apitherapy:  Medicineworld.org. Retrieved 31 August 2016.

[5] - Meier J, White J: Clinical toxicology of animal venoms and poisons. CRC Press, Inc. ISBN 0-8493-4489-1.

[6] - Szokann G, Horvath J, Almas M, Saftics G, Palocz A. Liquid chromatographic analysis and separation of polipeptide components from honey bee venom. J Liq Chromatogr. 1994;17:3333–49.

[7] - Adolapin. Comparative Toxicogenomics Database, MDI Biological Laboratory and North Carolina State University. 24 August 2017. Retrieved 24 September 2017.

[8] - Vick JA, Shipman WH, Brooks R.: Beta adrenergic and anti-arrhythmic effects of cardiopep, a newly isolated substance from whole bee venom; Toxicon. (1974) 12:139–44. 10.1016/0041-0101(74)90237-2

[9] - Nam KW, Je KH, Lee JH, et al.: Inhibition of COX-2 activity and proinflammatory cytokines (TNF-alpha and IL-1beta) production by water-soluble sub-fractionated parts from bee (Apis mellifera) venom; Arch Pharm Res. 2003;26(5):383-388.

[10] - Jae-Dong Lee, Hi-Joon Park, Younbyoung Chae and Sabina Lim: An Overview of Bee Venom Acupuncture in the Treatment of Arthritis; Evid Based Complement Alternat Med. 2005 Mar; 2(1): 79–84.

[11] - Zhen ci yan jiu: Clinical randomized study of bee-sting therapy for rheumatoid arthritis; (2008) Acupuncture research / [Zhongguo yi xue ke xue yuan Yi xue qing bao yan jiu suo bian ji] 33(3):197-200

[12] - Kwon YB, Kim JH, Yoon JH, et al. The analgesic efficacy of bee venom acupuncture for knee osteoarthritis: a comparative study with needle acupuncture. Am J Chin Med. 2001;29(2):187-199. 

[13] - Mohamad A. Amin and Ihab T. Abdel-Raheem: Wound healing and anti-inflammatory activities of bee venom-chitosan blend films; Journal of Drug Delivery Science and Technology 18(6); December 2008

[14] - Leandro LF, Mendes CA, Casemiro LA, Vinholis AH, Cunha WR, de Almeida R, Martins CH1: Antimicrobial activity of apitoxin, melittin and phospholipase A₂ of honey bee (Apis mellifera) venom against oral pathogens; An Acad Bras Cienc. 2015 Mar;87(1):147-55. doi: 10.1590/0001-3765201520130511.

[15] - Ji Hae Choi, A. Yeung Jang, Shunmei Lin, Sangyong Lim, Dongho Kim, Kyungho Park, Sang-Mi Han:  Melittin, a honeybee venom-derived antimicrobial peptide, may target methicillin-resistant Staphylococcus aureus; Mol Med Rep. 2015 Nov; 12(5): 6483–6490. Online közlemény: 2015 Szept. 1; doi: 10.3892/mmr.2015.4275

[16] - Kim J.Y., Lee W.R., Kim K.H., An H.J., Chang Y.C., Han S.M., Park Y.Y., Pak S.C., Park K.K. Effects of bee venom against propionibacterium acnes-induced inflammation in human keratinocytes and monocytes. Int. J. Mol. Med. 2015;35:1651–1656. doi: 10.3892/ijmm.2015.2180.

[17] - Han SM, Lee KG, Pak SC. Effects of cosmetics containing purified honeybee (Apis mellifera L.) venom on acne vulgaris. J Integr Med. 2013;11(5):320–326

[18] - Han SM, Lee KG, Yeo JH, Baek HJ, Park KK. Antibacterial and anti-inflammatory effects of honeybee (Apis mellifera) venom against acne-inducing bacteria. J Med Plant Res. 2010;4(6):459–464.

[19] - Lee W.R., Kim K.H., An H.J., Kim J.Y., Chang Y.C., Chung H., Park Y.Y., Lee M.L., Park K.K. The protective effects of melittin on propionibacterium acnes-induced inflammatory responses in vitro and in vivo. J. Investig. Dermatol. 2014;134:1922–1930. doi: 10.1038/jid.2014.75.

[20] - Kayla M. Socarras,Priyanka A. S. Theophilus,Jason P. Torres, Khusali Gupta and Eva Sapi: Antimicrobial Activity of Bee Venom and Melittin against Borrelia burgdorferi; Antibiotics; 2017, 6(4), 31;

[21] - M.M. Shkarupetaab , V.M.Govor: Effect of induced expression of an antimicrobial peptide melittin on Chlamydia trachomatis and Mycoplasma hominis infections in vivo; Biochemical and Biophysical Research Communications, Volume 338, Issue 2, 16 December 2005, Pages 946-950

[22] - Sang Mi Han, In Phyo Hong, Soon Ok Woo, Sung Nam Chun, Kwan Kyu Park, Young Mee Nicholls and Sok Cheon Pak: The beneficial effects of honeybee-venom serum on facial wrinkles in humans; Clin Interventions in Aging. 2015; 10: 1587–1592.;

[23] - Han SM, Kim JM, Pak SC. Anti-melanogenic properties of honeybee (Apis mellifera L.) venom in α-MSH-stimulated B16F1 cells. Food Agric Immunol. 2015;26(3):451–462.

[24] - Han SM, Park KK, Nicholls YM, Macfarlane N, Duncan G. Effects of honeybee (Apis mellifera) venom on keratinocyte. Pharmacogn Mag. 2013;9(35):220–226.

[25] - Nitecka-Buchta A., Buchta P., Tabeńska-Bosakowska E., Walczyńska-Dragoń K., Baron S.: Myorelaxant effect of bee venom topical skin application in patients with RDC/TMD Ia and RDC/TMD Ib: a randomized, double blinded study.; Biomed Res Int. 2014;2014:296053. doi: 10.1155/2014/296053. Epub 2014 Jun 24. (izomlazító  a nagy rágóizomban)

[26] - Hyemin Gu, Woon-Hae Kim, Hyun-Jin An, Jung-Yeon Kim, Mi-Gyeong Gwon, Sang Mi Han, Jaechan Leem and Kwan-Kyu Park: Therapeutic effects of bee venom on experimental atopic dermatitis; Mol Med Rep. 2018 Oct; 18(4): 3711–3718. Online publikáció: 2018 Aug 17.doi: 10.3892/mmr.2018.9398

[27] - Chaisakul, J; Hodgson, W. C; Kuruppu, S; Prasongsook, N (2016). "Effects of Animal Venoms and Toxins on Hallmarks of Cancer". Journal of Cancer. 7 (11): 1571–1578.

[28] - Silva, J; Monge-Fuentes, V; Gomes, F; Lopes, K; Dos Anjos, L; Campos, G; Arenas, C; Biolchi, A; Gonçalves, J; Galante, P; Campos, L; Mortari, M (2015). "Pharmacological Alternatives for the Treatment of Neurodegenerative Disorders: Wasp and Bee Venoms and Their Components as New Neuroactive Tools". Toxins. 7 (8): 3179–3209. 

[29] - Han S. M., Lee G. G., Park K. K.: Skin Sensitization Study of Bee Venom (Apis mellifera L.) in Guinea Pigs.; Toxicol Res. 2012 Mar; 28(1): 1–4.