Teljes spektrumú gyógygomba-kivonatok biológiai kutatása, fejlesztése

Bár változatos civilizációkban hosszú története van a gombák gyógyászati és egészségvédő alkalmazásának, az elmúlt ötven évben nagyott fejlődött ezek tudományos igényű kutatása is. Az első tanulmány a nyugati igénnyel és modern tudományos eszközökkel végzett gomba-hatóanyag vizsgálatokról 1957-ben jelent meg az Antibiotics and Chemotherapeutics című szaklapban; az ízletes vargányában (B. edulis) található daganat-növekedésgátló molekulákról szólt. Azóta több, mint 50 000 tudományos cikk számolt be gombák hatóanyagainak egészségügyi vagy élettani, biokémiai vizsgálatáról, közülük több, mint 400 cikk gomba-hatóanyagot alkalmazó klinikai vizsgálat eredményeit tartalmazza.

Általánosságban a gombák bioaktív molekulái nagyon változatosak. Közéjük tartoznak a leginkább kutatott  poliszacharidok, de fehérjék, zsírok, glükozidok, alkaloidák, illóolajok, tokoferolok, flavonoidok, polifenolok, karotinoidok, folátok, és mikro/makroelemek (cink, mangán, króm, vanádium, germánium is felelősek lehetnek a biológiai hatásokért. Természetesen ezek együttesen, kombinációban vannak jelen a gombákban, így valószínű, hogy a hatóanyagok közötti kölcsönhatások is fontos szerepet játszanak a gombák egészségvédő, betegség-megelőző hatásaiban. 

Jelenlegi, sejttani, állatkísérletes és klinikai vizsgálatokkal megalapozott ismereteink szerint három fő területen lehetnek jó hatásúak a gombák az emberi szervezetre. Ezeken túl természetesen sok vizsgálat közölt más megfigyeléseket pl. antibiotikus vagy antiparazitikus és az idegrendszerre való hatásokról, de a közlemények túlnyomó része az alábbi három hatáscsoportra koncentrálódik.

A gyógygombák erősítik az immunrendszert

Ez elsősorban olyan komplex szénhidrát-molekuláknak köszönhető, melyek az immunrendszert alkotó egyes sejttípusokon receptorokkal rendelkeznek és ezáltal befolyásolják azok aktivitását. A legjellemzőbb ilyen anyagok a gombákban található 1,3-1,6 béta-D-glükánok elágazó láncú típusai. Kimutatható változást okoznak a dendritikus sejtek, a természetes ölősejtek (NK-sejtek), a segítő T-sejtek (T-helper sejtek), a neutrofil granulociták és a makrofágok aktivitásában. Megváltoztatják a sejtek közötti üzenetvivő interleukin és interferon molekulák termelődését. Ezek a hatások gyakran a hagyományos daganatellenes kemoterápiás és sugárkezelés immunrendszert is gyengítő mellékhatásait küszöbölik ki, és így együttesen hatnak a kemo- és sugárterápiával (szinergista hatásúak).

A gyógygombák daganatellenes hatásúak lehetnek

Sok állatkísérlet és sok betegeken végzett vizsgálat mutatott ki változatos gombafajok kivonataival végzett kísérletekben emlőrák, prosztatarák, májrák, gyomor-, vastagbélrák és különféle kísérleti daganat-modellrendszerek vizsgálatakor daganat-növekedésgátló és áttétképződés-gátló hatást. Ennek irodalma olyan széles, hogy a hatások és a kísérletek részletes ismertetése külön írás tárgya lehet. A legjelentősebb hatást a Japánban intravénás, regisztrált gyógyszer alapanyagául is szolgáló shiitake (Lentinula edodes) lentinan nevű poliszacharid hatóanyaga, a maitake (bokrosgomba, Grifola frondosa) gomba különböző kivonatai illetve a pecsétviaszgomba (reishi, Ganoderma lucidum) érheti el. Az utóbbi 20 évben egyre nagyobb érdeklődés övezi a Brazíliában a 70-es években újra-felfedezett illatos-aromás csiperkefajt, a mandulagombát is (Agaricus brasiliensis [Wasser], korábban Agaricus blazei [Murill]). A gombák azon hatóanyagai, melyeknek daganatsejt-ellenes hatásokat tulajdonítanak, általában poliszacharidok (összetett szénhidrátok): lentinan, krestin, hispolon, calcaelin, illudin S, Hericium poliszacharid A és B (HPA és HPB), illetve a nagyon erős antioxidáns terpenoid jellegű ganodersavak.

 

A gyógygombák előnyösen befolyásolhatják az anyagcserét

Elsősorban a gombák hatóanyagainak a vércukor és a vér lipid szintekre gyakorolt hatását vizsgálták klinikailag. Ezeket a hatásokat víz- és zsíroldható hatóanyagok is közvetítik, nagy molekulatömegű glikoproteinek és kismolekulájú hormonszerű hatóanyagok csakúgy, mint vízben nem de alkoholban oldható komplex szénhidrátok illetve zsíroldható, vitaminszerű anyagok. Ez utóbbiak közül a D-vitaminhoz nagyon hasonló szerkezetű és azzal szinte teljesen egyező hatású ergoszterin áll a kutatások középpontjában.

A két gombafaj, melyek kifejezetten jótékony hatásairól klinikai és állatkísérletes eredmények is rendelkezésre állnak, az Agaricus brasiliensis és a Grifola frondosa (mandulagomba és bokrosgomba).

Emberi vizsgálatok is kimutatták a Gfrifola frondosa (maitake gomba) egyik kivonatának éhomi vércukorszintet csökkentő hatását, illetve az A. brasiliensis kivonat kúraszerű fogyasztásának inzulinszintre gyakorolt jótékony mivoltát. Egy 2010-ben megjelent japán klinikai vizsgálat az inzulin-érzékenységet javító hatásával magyarázta a maitake kivonat nőgyógyászati hatását: a policisztás ovárium-szindrómában (PCOS) szenvedő hölgyek clomiphen gyógyszerrel nem indukálható ovulációját a maitake kivonat fogyasztása az ismertetett esetek 73%-ban megindította. Ez az eredmény, a vércukorszintet is szabályozó inzulinszintre gyakorolt hatás mellett mutatja az anyagcserénk összetett szabályozását. Az inzulin-érzékenység, inzulinválasz központi szerepe miatt lehet ilyen hatása a sejtek inzulinre adott válaszát „hangoló”, módosító maitake és mandulagomba-kivonatoknak.

Gyógygomba tartalmú készítmények  

 

Érdekes, hogy mind a mandula- mind a bokrosgomba kitűnő ízű, régóta megbecsült konyhai gomba is. Valószínűleg a mandulagomba alkalmazását írja le egy XIV. századi bizánci kézirat, a japánok által maitake néven már régóta termesztett bokrosgomba ázsiai gyógyászati alkalmazása pedig kétezer évre is visszanyúlik.

Korábban bemutatott bioaktív anyagaik a gomba nehezen emészthető kitines sejtfalai közé zárva azonban étkezéssel nem nagy mennyiségben kerülnek a szervezetbe. Szükséges tehát a hatóanyagok feltárása modern eljárásokkal. Ezért szólnak a tudományos vizsgálati beszámolók, cikkek is legtöbbször gombakivonatról, különböző “frakciókról” vagy más kivonási, feltárási módokról.

A legegyszerűbb módszer az apróra vágott vagy őrölt gomba forró vízben való áztatása. Egyik vizes kivonáson alapuló módszer sem tudja azonban a hatóanyagok teljes tárházát sűrített formában eljuttatni a fogyasztóhoz és a kölcsönhatások miatt fontos hatóanyag-arányokat sem közvetíti.

 

CROmed Kft. és a termelő-fejlesztő Gyógygomba Kutatólabor Kft. kutatás-fejlesztése

Szükségessé vált tehát a zsíroldható anyagok kivonása is, ami jóval nehezebb, összetettebb feladat. A Gyógygomba Kutatólabor Kft. által több éves munkával kidolgozott eljárás a gombák összes, víz- és zsíroldható hatóanyagát nagy töménységben kivonja, és így az elérhető egészségvédő hatásokat a maximális szinten tarthatja. Ehhez azonban folyamatos fejlesztőmunka szükséges. Többek között az új kivonási és formulázási eljárásokkal előállított gyógygomba-kivonatokat kíméletes biológiai kísérletekben is tesztelik. 

Figyelem! Ez a cikk tájékoztatási célt szolgál. A cikkben szereplő információk nem helyettesítik az orvosi terápiát, nem alkalmasak betegségek diagnosztizálására, gyógyításra, betegségek kezelésére és NEM a DRTV Média Plus Kft. által forgalmazott termékekre vonatkoznak. A cikk, a hivatkozott forrásirodalom-, népi gyógyászati megfigyelések-, valamint mások által publikálásra került vizsgálati eredmények, leírások alapján került összeállításra. A weboldalon található információk, cikkek, leírások nem helyettesítik szakember véleményét! Minden esetben forduljon szakorvoshoz betegség esetén!